szócikk megosztása

fegyenc A: 1835 fegyencz (Tzs.) J: ’rab, elítélt | Zuchthäusler’

Német mintájú képzett tükörszó, származékszó. |  ≡  Vö. ném. Züchtling ’fegyenc, rab’ [< ném. Zucht ’engedelmesség, fegyelem’].  ⌂  A magyarban az önálló szóként nem adatolt fegy (vö. →fegyház) -nc névszóképzős származéka; vö. kegyenc (→kegyelem), lelenc (→lel) stb.  ⌘  Nyelvújítási származékszó.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fegyházNszt ↪fegyenc