fasz A: 1370–1380 k. lagfazou [sz.] [szn.] (EtSz.); 1405 k. faʒ (SchlSzj. 445.) J: 1 1370–1380 k. ’hímvessző | Penis’ (↑); 2 1590 k. ’ember, férfi 〈tréfás v. gúnyos használatban〉; ostoba férfi | Mann 〈derb〉; alberner Mann’ (NySz.); 3 1816 ’parázna férfi | Hurer’ (Gyarmathi: Voc.) Sz: faszú [csak szókapcsolatban] 1370–1380 k. [szn.] (↑) | faszi 1900 faszi ’pasas; 〈tréfás megszólításként〉 | Kerl, Patron; 〈als scherzhafte Anrede〉’ (ÚMTsz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. lp.  (norv.) buoččâ ’hímvessző ‹lóé is›’ [fgr. *paćɜ ’hímvessző’].  ⌂  Az egyeztetést némi hangtani nehézségen kívül az is bizonytalanná teszi, hogy a magyar szónak csak egyetlen távoli rokon nyelvben van megfelelője. A fgr. *ć > m. sz hangváltozáshoz vö. →keszeg.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ bal-, fasza, isten-, kutya-, ló-, vesszőUN UEW. № 681Nszt ↪fasz; ↪faszi