fasina ∆ A: 1670 fassinokat (MNy. 8: 330); 1705 fasinnal (Nyr. 73: 19); 1706 Fasinán (NySz.); 1707 fasingokkal (Nyr. 43: 172); nyj. fasinya (ÚMTsz.) J: ’rőzsenyaláb | Faschine’
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (feltr.) fasìn, (fri.) fašinǫ, fašī́ne, (mil.) fascina: ’rőzsenyaláb, rőzseköteg; vessző’ [lat. fascina ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Faschine; szbhv. fašina; stb.: ’rőzsenyaláb, rőzseköteg’. A sáncépítéssel kapcsolatos katonai szakszóként terjedt el. ⌂ A szóvégi g szervetlen járulékhang; vö. →puszpáng, →rozmaring stb.