faris † A: [1200 k.] farisios [lat. -os végződéssel] (An. 11.); 1395 k. faríſ (BesztSzj. 942.) J: ’harci mén; csataló | Streithengst; Kampfroß’
Vándorszó. | ≡ Ném. (kfn.) fârîs ’hátasló’; szbhv. (R.) fariž, fariz ’ua.’; le. farys ’arab ló’; or. (R.) фарисъ, фарыжъ ’paripa; hátasló’; gör. (kgör.) φάρης, φάρας ’ua.; arab ló’. Vö. még lat. (k.) farius ’ua.’; sp. alfaraz ’mór ló’. Forrása az arab faras ’ló’. A szó főleg a középkori lovagi élet kifejezéseként terjedt el Európában. ⇒⌂ A magyarba elsősorban német közvetítéssel került át.
☞ TESz.; EWUng.