far A: 1211 ? Fara [sz.] [szn.] (PRT. 10: 515), de vö. →farok; 1395 k. forham (BesztSzj. 773.); 1405 k. far (SchlSzj. 438.) J: 1 1211 ? ’ember, emlős állat törzsének hátsó, alsó része, tompora; ember felső combja | Hinterteil, Steiß 〈des Menschen, der Säugetiere〉; oberer Schenkel 〈des Menschen〉’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1512 ’a hegynek hirtelenül, erős domborulattal megszakadó vége | mit einer starken Rundung plötzlich abbrechendes Ende eines Berges’ (OklSz. hëgy-far a.); 3 1585 ’jármű v. épület hátsó része | Heck, hinterer Teil 〈von Fahrzeugen od. Gebäuden〉’ # (Cal. 887 [ɔ: 877]) Sz: farol 1575 faralni [sz.] (NySz.)

Örökség az ugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Osztj.  (V.) pi̮r ’vmi mögött levő; háttér’; – ? jur.  purdā- ’fordul, hátrafordul’; ? szelk. pāran- ’visszafordul’; ? kam. pār- ’ua.; megfordul’ [ugor *purɜ ’háttér, hátulsó rész’ [?uráli]]. Feltehetőleg finnugor kori palatális párok: vog.  (T.) pärə·w ’vissza’; zürj.  (V.) be̮r ’hát; vissza, ismét’; md.  (E.) pŕa, (M.) pŕä ’fej; csúcs; kalász’; finn perä ’hátsó rész, alsó rész’; stb. [fgr. *perä ’háttér, hátulsó rész’].

☞ EtSz.; ALH. 1: 201; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ farcsik, farmatring, farok, fartol, köntörfarolUN UEW. № 821