főkötő A: 1500 k. fekewthew (TemGl. 66) J: 1 1500 k. ’a fej tetejére szorosan simuló, sapkához hasonló fejrevaló, amelyet kendőből formálnak | Kopftuch’ (↑); 2 1533 ’〈asszonyok népi viseleteként:〉 kendőből formált fejfedő | Haube 〈von Frauen〉’ (Murm. 2024.)
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ A fő (→fej²) főnév + kötő ’vmit takaró, fedő’ (→köt ) folyamatos melléknévi igenév birtokos jelzős vagy tárgyas jelöletlen alárendelő összetételének főnevesülésével keletkezett. A 2. jelentés azon a szokáson nyugszik, hogy a férjes asszonyok – ellentétben a hajadonokkal – egy fajta női fejfedőt viseltek; vö. (N.) bekötik a fejét ’férjhez megy’ (ÚMTsz.).