főbenjáró A: 1560 k. Fw̌be Jaro (GyöngySzt. 3865.); 1604 Foͤbenjaro (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1560 k. ’halálbüntetést maga után vonó 〈bűn〉; halálbüntetést követelő 〈vád〉 | mit dem Tode geahndet 〈Verbrechen〉; 〈eine Anklage〉 auf Leben und Tod’ (↑); 2 1568 ’nagyon fontos | kapital, schwerwiegend’ (SzT.); 3 1639 ’bűnügyi | kriminal, kriminell’ (NySz.)
Összetett szó. | ⌂ A fő (→fej²) főnév -ben inesszívuszragos alakjának és a járó ’ide-oda járkáló’ (→jár) folyamatos melléknévi igenévnek határozós, alárendelő összetétele. A megnevezés a feje vesztében jár ’feje elvesztésébe kerülhet’ (1584: NySz. 1. fő a.) szószerkezetre vezethető vissza. A 2. és 3. jelentés metonímia. Hasonló szemlélethez vö. lat. capitalis ’főbenjáró, halált hozó; rendkívüli fontosságú’; le. kapitalny ’főbenjáró; legfontosabb; nagyszerű’; stb. ∼ Idetartoznak: (R.) fejetekben-járó ’kapitális, főbenjáró ‹bűn(cselekmény)›; a legsúlyosabb ‹vád›’ (1636: NySz.); (R.) fejben-járó ’ua.’ (1673: NySz.).