fürkész ‹ige› A: 1720 fuͤrkészoͤ [sz.] (NSz.); 1785 hibafürkézéssel [sz.] (NySz.) J: ’kémkedik, leskelődik, (meg)figyel | spähen, nachspüren’ #
fürkész ‹nsz› A: 1789 fürkész (NyF. 50: 13) J: ‹mn› 1789 ’fürkésző, (meg)figyelő, nyomozó | spähend’ (↑) | ‹fn› 1789 ’fürkészdarázs | Schlupfwespe’ (NSz.)
A szócsalád alapja, a fürkész ige fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, és talán összefügg a →firtat tövével. A végződés -sz gyakorító képző; a szó belseji k valószínűleg mozzanatos képző; vö. →cserkész.
A fürkész főnév szófajváltás eredménye. | ⌂ A főnévi használat a halász (→hal²), madarász (→madár) stb. analógiájára keletkezett.
A szócsaládhoz még | ⌂ Alaktani okokból nem meggyőző az a magyarázat, hogy a fürkész ige a fürjészik ’vadászik’ (→fürj) származéknak a fürészik változatából keletkezett volna szóhasadással.
☞ MNy. 4: 80; EtSz.; TESz.; EWUng.→ firtat