föld A: 1086 Felduuar [hn.] (Györffy: DHA. I: 252); 1093/ feulduar [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1199 Felduar [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 409); 13. sz. eleje/ feld[e]n (KTSz.); 1268/ folufolde (MonStrig. 1: 553); 1291 Feuldvar [hn.] (Suciu: DicTr. 2: 72); 1302 Keremfuld [hn.] (OklSz.); 1404 fewdwar [hn.] (OklSz.); 1456 k. fedenigh (SermDom. 2: 135); 1519 feeldet (JordK. 318); 1529 e. fwdre (VirgK. 21); 1658 Fűldnek (SzT.) J: 1 1086 ’föld mint anyag, talaj | Erde, Boden’ # (↑); 2 13. sz. eleje/ ’az égitest, amelyen élünk | Erdkugel’ # (↑); 3 1268/ ’megművelt mezőgazdasági terület | Acker’ # (↑); 4 1372 u./ ’földrajzi terület | Land’ # (JókK. 1); 5 1395 k. ? ’agyag, vályog | Tonerde, Lehm’ (BesztSzj. 1292.), 1558 k. ’ua.’ (SzT.); 6 1416 u./² ’szárazföld | Festland’ # (MünchK. 42ra); 7 1837 ’kelme alapszíne | Grundfarbe eines Webstoffes’ (MNy. 26: 234) Sz: földes 1193 feldeſuer [hn.] (ÓMOlv. 56); 1511/ ’megművelhető földekkel rendelkező 〈személy〉 | über kultivierbares Land verfügend’ (TörtTár 1903: 418) | földi 1372 u./ fewldÿ ‹mn› (JókK. 133); 1585 ‹fn› ’honfitárs | Landsmann’ (Cal. 251) | földel 1576 földelő [sz.] ’talajföldet szállít | Erde transportieren’ (MNy. 64: 89); 1937 ’〈áramkört, vezetéket〉 (biztonsági céllal) a földdel összeköt | erden’ (Sauvageot: MFrSz.); [el~] 1852 elföldelte ’betemet, földdel beszór | zugraben, zuschütten’ (PNapló 1852. dec. 24.: [2])

Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →föl ’vminek a felső része, ami felül van; felület, felszín’ lehetett. A szóvég -d névszóképzőnek tűnik; vö. fiod (→fiú), gyengéd (→gyenge) stb. A magyarázat nehézsége, hogy a föld ’földfelszín, talaj stb.’ fogalomköre a tudatban nem annyira a ’felső rész’ jelentéshez, mint inkább az ’alsó rész, alapzat, ami alul van’ jelentéshez kapcsolódik.  ⌂  A jelentések metonimikusan keletkeztek az 1. jelentés alapján. A jelentésfejlődéshez vö. lat. terra; ang. earth; stb.: ’föld ‹anyag›; Föld ‹égitest›; talaj; ország, táj; szántóföld’. A földi származék főnévi jelentése a következő szószerkezetek alapján alakult ki: ezen földi ’erről a tájról, vidékről ‹származó›’  (1395 k.: BesztSzj. 52.), egy földi ’ugyanarról a tájról, vidékről ‹származó›’  (1570: MNy. 9: 329). A földel származék ’‹áramkört, vezetéket› (biztonsági céllal) a földdel összeköt’ jelentése a ném. erden ’ua.’ szóból való jelentéskölcsönzés.

☞ EtSz.; B. Lőrinczy: KTSz. 169; TESz.; EWUng.→ al-¹, bel-, föl, földesúr, földhözragadt, földleírás, földönfutó, földrész, földszint, külföld, lak-, mérföld, mező-¹, ős-, szárazföld, szűz-, timsó