fónagy ∆ A: 1312 Folunag [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 530); 1400 Folnagh [szn.] (OklSz.); 1405 k. folnag (SchlSzj. 506.); 1468 Fonag [szn.] (OklSz.); 1470 fonadÿa (SermDom. 2: 569); 1533 Fo nad (Murm. 2380.); 1610 Falnaginak (SzT.) J: 1 1312 ? ’falusi elöljáró; falusi bíró | Schultheiß; Dorfschulze’ (↑), 1566 ’ua.’ (SzT.); 2 1405 k. ’majoros; sáfár | Verwalter, Wirtschafter’ (↑); 3 1559 ’másodbíró; városbíró | Vizestadtrichter; Stadtrichter’ (MNy. 81: 358) Sz: fónagykodik 1416 u./² folnagkodhatol [sz.] ’sáfárkodik | als Verwalter wirken’ (MünchK. 148) | fónagykodat 1416 u./² folnagkodatodnac ’sáfárkodás | das Verwalten’ (MünchK. 148) | fónagyság 1416 u./² folnagſaǵot ’sáfári megbízatás | das Amt eines Verwalters’ (MünchK. 148)

Összetett szó. |  ⌂  A →falu + →nagy ’vezető ember’ jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele. A fónagy alak a →falu szó belseji l-jének vokalizálódásával és a második szótagbeli magánhangzó hangzókiesésével alakult ki. Az előtag az összetételi elemek összetapadása után halványult el. A 2. jelentés azon a feudális szokáson nyugszik, hogy a falut birtokló földesúr jószágigazgatója egyben a falusközösség vezető embere, bírája is volt.  ∼  Egyéb megnevezések az 1. jelentéshez: falu véne ’a faluközösség legidősebb (férfi) tagja’  (1245: MNy. 18: 99); falusbíró ’a falu bírája’  (1585: Cal. 368) stb.

☞ EtSz. falnagy a.; TESz.; NyIrK. 16: 95; MNy. 81: 356; EWUng.→ falu, nagy