fésű A: 1400 ? Feuses [sz.] [szn.] (ZichyOkm. 5: 194); 1463 Fesus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1518 k. feso̗lÿetek [sz.] (PeerK. 338); 1522 Fwswgÿartho [szn.]; Fÿses [sz.] [szn.] (MNyTK. 105: 34, 36); 1527 fyſew (Hegendorf: Rudimenta 11); 1533 Foͤsoͤ (Murm. 1924.); 1589 feosseo (SzT.); 1736 fésűvel (SzT.); 1797 fejsü (NSz.) J: ’a hajszálak kifésülésére, simítására, elrendezésére alkalmas eszköz | Kamm’ # Sz: fésűs 1400 ? [szn.] (↑); 1463 [szn.] (↑) | fésül 1518 k. (↑) | fésületlen 1577 feswletlen (KolGl.) | fésülködik 1772 füsülködni [sz.] (NSz.)
Szófajváltás eredménye egy ugor, esetleg finnugor eredetű tő származékából. | ⌂ Egy -ű képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülésével keletkezett; vö. csengettyű (→cseng), seprű (→seper) stb. A tő a feslik (→fejt) tövével azonos. ⚠ A fő (→fej²) származékaként való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ EtSz.; NytudÉrt. 38: 19; TESz.; MNy. 63: 148; Nyr. 97: 260; EWUng.→ fejtNszt ↪fésű; ↪fésül; ↪fésületlen; ↪fésülködik; ↪fésűs