féreg [4] A: 1152 Fergudi [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ fergecʒked [sz.] (JókK. 43); 1395 k. fereg, ferek (BesztSzj. 1102., 1101.); 1416 u./¹ fèꝛgèkèt (BécsiK. 46); 1508 fireg (DöbrK. 43); 1533 Feruͤk (Murm. 1205.); 1560 k. ferógh (GyöngySzt. 3916.); 1805 férëg (NSz.); nyj. förges (ÚMTsz.) J: 1 1152 ? ’gyarló teremtmény | hinfälliges Geschöpf’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1152 ? ’a gerinctelenek csoportjába tartozó állat; rovar | Wurm; Ungeziefer’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 3 1416 u./² ’lelki gyötrelem | 〈wurmende〉 Seelenqual’ (MünchK. 45va); 4 1508 ’alávaló ember | niederträchtiger Mensch’ # (↑); 5 1519 ’vadállat; kártékony állat | wildes od. schädliches Tier’ (JordK. 900); 6 1585 ’〈különféle betegségek megnevezéseként〉 | 〈zur Benennung verschiedener Krankheiten〉’ (MNy. 60: 500); 7 1767 ’nyelv alatti izomköteg 〈kutyáknál〉 | Muskelbündel 〈unter der Zunge des Hundes〉’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Lytta a.) Sz: férges 1228 fergesher [hn.] (HOkm. 2: 3) | férgecske 1372 u./ (↑) | férgesedik 1585 Meg fergesedem (Cal. 1012 [ɔ: 1112])

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (P.) pērk ’bélféreg ‹állatoknál, embereknél›’, (AL.) ’féreg, kukac ‹húsban, talajban›, csali’; zürj.  (I.) perk ’(lapos)tetű’ [fgr. *perkkɜ vagy esetleg *perkɜ: ’féreg, kukac’].  ⌂  Ha feltételezzük, hogy a m. g (< k) a finnugor szó belseji *rkk-ból alakult ki, akkor a tőhöz tartozhatott, ha azonban a fgr. *rk-ból indulunk ki, akkor a magyar hang talán kicsinyítő képző lehet. A jelentésekhez vö. ang. worm ’féreg, kukac, pondró ‹elvont, pejoratív értelemben is›; izomnyaláb, izomköteg ‹a kutya nyelve alatt›’; fr. ver ’féreg, kukac; emésztő lelkiismeretfurdalás, bánat’; oszm. qurt ’féreg, kukac; farkas’; stb.

☞ EtSz.; NyK. 63: 337; MSzFE.; TESz.; MSFOu. 185: 60; EWUng.→ toportyánféregUN UEW. № 748Nszt ↪férges; ↪férgesedik