fércel A: 16. sz. vége/ férczeli [] (Horváth M.: NEl.); 1723 férczelly [l-j] (Nyr. 38: 315); 1792 firtzelni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1804 fércöltem (NSz.); nyj. fërcël (EtSz.) J: ’nagy öltésekkel összevarr | heften 〈mit Zwirn〉’ #

férc A: 1794 fértzet (NSz.); 1809 Firtz (NSz.); nyj. fërc (EtSz.) J: ’fércelőcérna; fércelés, ritka öltésű varrás | Heftfaden; Heftnaht’

A szócsalád alapja, a fércel német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.) fitzen ’motringol; ráncol’, (R.) zusammenfitzen ’rendetlenül, nagyjából összevarr’ [< ném. Fitze ’köteg; motring; fonalgombolyag’].  ⌂  Az eredeti változat fircel lehetett, amelyben a szó belseji r elhasonulás eredménye; vö. piarc (→piac), →sarcol.

A férc elvonás eredménye. |  ⌂  A fércel-ből keletkezett a szóvégi -l honosító képző elhagyásával.

EtSz.; TESz.; EWUng. fuszekliNsztférc; ↪fércel