fémjelez [1] A: 1912 fémjelzett [sz.] (NSz.); 1940 fémjelez (Balassa J.: MNySzót.) J: ’vmely alkotás, teljesítmény értékét tekintélyével biztosítja | die Güte einer Sache, einer geistigen Leistung verbürgen’

Jelentéselkülönülés eredménye. |  ⌂  Tudatos szóalkotással metonimikusan keletkezett a nagyrabecsülés, tisztelet kifejezésére a fémjelez ’hitelesítő jelzéssel lát el, poncol’  (1912: Kelemen B.: MNMSz.) igéből. Ezt a fémjelzés ’hitelesítő jelzés, poncolás’  (1868/: NSz.) összetételből alkották meg.

TESz.; EWUng. fém, jelNsztfémjelez