fátum A: 1618 fatum (SzT.); 1651 fátumom (Zrínyi: MM. 1: 122); 1805 fátumok’ (I.OK. 30: 264) J: 1 1618 ’sors, végzet; balsors | Schicksal; Mißgeschick’ (↑); 2 1719 ’döntés, elhatározás | Beschluß’ (SzT.); 3 1761 ’végzetes, sorsszerű esemény; sorscsapás | schicksalhaftes Ereignis; Schicksalsschlag’ (SzT.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. fatum ’mondás, nyilatkozat; jóslat; végzet, sors’, (h.) ’ua.; balsors; halál’ [< lat. fari ’mond, közöl, vmit állít’]. ≋ Megfelelői: ném. Fatum; ol. fato; stb.: ’végzet, sors’.