fágy × A: 1527 fagywan [sz.] (ÉrdyK. 146); 1803 Fádni [sz.] (NSz.) J: 1 1527 ’rétegesen elrendez 〈hálót〉; felteker 〈kötelet, fonalat〉 | zusammenlegen 〈Fischnetz〉; aufwickeln 〈Seil, Garn〉’ (↑); 2 1833 ’〈marha〉 száron levő takarmánynövényt nyelvével leszakít és szájába besodorint; 〈ember〉 mohón eszik | mit der Zunge abreißen und verschlingen 〈Rind〉; fressen 〈Mensch〉’ (Kassai: Gyökerésző 2: 135)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (É.) pis ’réteg’, (T.), (AK.), (P.) pišt- ’cérnát sodor’; osztj.  (V.) pi̮č ’réteg, motring’, (DN.) pištə- ’teker, fon, sodor’; zürj.  (Sz.), (P.) pi̮š ’kender’; votj.  (Sz.) pi̮š ’ua.’; cser.  (KH.) pačaš ’szint, emelet, réteg’ [uráli *pᴕčɜ ’sor(rend), réteg; rétegesen egymásra rak’].  ⌂  A fgr. *č > m. gy hangváltozáshoz vö. →fogy. A 2. jelentés metafora.  ≂  Amennyiben a (N.) páty, pác ’(len)kóc, csepű’  (1686: MNy. 54: 74) idetartozik, az a magyarban is bizonyítéka lenne a szó eredeti igenévszói jellegének.

☞ Paasonen: Beitr. 262; MNy. 49: 380; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 833Nszt ↪fágy