exhumál A: 1842 exhumáltatott [sz.] (Világ 1842. márc. 9.: 161) J: ’kihantol | exhumieren’ Sz: exhumálás 1876 exhumálást (FővL. 1876. jún. 28.: 685)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.), (h.) exhumare ’(halottat) kihantol, kiás’, tkp. ’a földből kiemel’ [vö. lat. humus ’föld, talaj’].  ≋  Megfelelői: ném. exhumieren; fr. exhumer; stb.: ’kihantol, exhumál’.

TESz.; EWUng. humuszNsztexhumál