etimológia A: 1580 Etymologya (Nyr. 93: 288); 1698 Etymologiát (MNy. 79: 125); 1806 Etimológyia-által (NSz.); 1895 etimológia (NSz.) J: 1 1580 ’a nyelvtudománynak az az ága, amely a szavak eredetével, származásával foglalkozik; szófejtés | Etymologie’ (↑); 2 1698 ’az iskolai nyelvtan alaktani része | morphologischer Teil der Schulgrammatik’ (↑)

etimológus A: 1806 Etymologusnak (Nszt.); 1835 Etymologus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1854 Etymolog [es. nem m.] (Heckenast: IdSzT.); 1894 etimologus (PallasLex.); 1932 etimológus (EtSz.) J: ’szófejtéssel foglalkozó nyelvész | Etymologe’

etimologizál A: 1807 etymologizálniok [sz.] (NSz.); 1894 etimologizál (PallasLex.) J: ’szófejtéssel foglalkozik | etymologisieren’

etimologikus A: 1835 Etymologicus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1910 etimológikus (Kelemen B.: IdSz.); 1942 etimologikus (Sauvageot: MFrSz.) J: ’szófejtő, szóelemző | etymologisch’

etimon A: 1837 Etymonra (Nszt.); 1847 etymonnal (NSz.); 1937 etímon (Sauvageot: MFrSz.); 1958 etimon (Eckhardt: MFrSz.) J: ’egy szó (feltehető) alapalakja | Etymon’

Latin jövevényszók, részben német közvetítéssel is. |  ≡  Az etimológia szóhoz vö. lat. etymologia ’szófejtés, szószármaztatás’, (h.) ’a nyelvtan alaktani része’ [< gör. ἐτυμολογία ’szószármaztatás’]. Az etimologikus szóhoz vö. lat. etymologicus ’szófejtő, szószármaztató’ [< gör. ἐτυμολογικός ’ua.’]. – Az etimológus valószínűleg a lat. etymologos, (h.) etymologus ’szófejtéssel, etimológiával foglalkozó személy’ [< gör. ἐτυμολόγος ’ua.’ < gör. ἔτυμος ’valóság(os), igaz(i), eredeti’ + λόγος ’szó, beszéd; a beszéd tárgya’] vagy esetleg a ném. Etymologe ’ua.’ szóból származik latinosított végződéssel. – Az etimologizál-hoz vö. ném. etymologisieren ’a szavak eredetét vizsgálja’ [< lat.  (kés.) ethymologisare, etymologizare ’ua.’]. – Az etimon-hoz vö. ném. Etymon ’vmely szó előzménye, őse, amelyből származtatják; tőszó, gyökszó’ [< lat. etymon ’a szó alapjelentése, tőszó’ < gör. ἔτυμον ’valamely szó igazi jelentése eredete szerint’].  ≋  Megfelelői: ném. Etymologie, etymologisch; fr. étymologie, étymologique; stb.: ’szófejtés, szószármaztatás’, ’szófejtő, szószármaztató’; ol. etimologo; or. этимолог; stb.: ’etimológus’; ang. etymologize, etymon; or. этимологизировать, этимон; stb.: ’etimologizál’, ’etimon’.  ⌂  Az etimológia 2. jelentése a hazai latinságból származik.  ∼  Idetartoznak: (R.) etimologista ’az alaktani osztály tanulója’  (1657: Nyr. 93: 288), ’etimológus’  (1888: NSz.); etimologiáz ’a szavak eredetét vizsgálja’ (1808/: NSz.).

☞ EtSz.; TESz.; Nyr. 93: 288; EWUng.→ logikaNszt ↪etimológia; ↪etimologikus; ↪etimologizál; ↪etimológus; ↪etimon