eszcájg × A: 1847 észczájgot (Nszt.); 1879 észcájg (Nyr. 8: 46); 1885 eszczájg (NSz.); nyj. eccajg, ëcciágos (ÚMTsz.); ekcájg (Nyr. 30: 389) J: ’evőeszköz(ök) | Eßbesteck’

Német  (au.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (au.) Eßzeug ’evőeszköz’ [< ném. Eß- ’evésre való, evéshez használt’ + Zeug ’eszköz’].  ⌂  A változatok elsősorban hasonulással keletkeztek.  ∼  Az étkezéshez szolgáló eszközök mai köznyelvi megnevezése, az evőeszköz(1838: NSz.) tükörfordítás az osztrák szó () alapján.

TESz.; EWUng. cajg, jászol, mitesszerNszteszcájg