erge × A: 1339 Erge [hn.] (Maksai: Szatm. 139); 1592/ ergèt (SzT.); 1643 Zerge [hn.] (Pais-Eml. 377); 1881 ėrge [hn.] (Nyr. 10: 139) J: ’patak; árok | Bach; Graben’
Szláv, esetleg ukrán jövevényszó. | ≡ Ukr. яруга ’nagy szakadék, horhos’; – szbhv. jaruga ’vízmosás; nagy tócsa; kis árok;’, (N.) ’‹hegyi lejtőn› vályúszerű csatorna’; szlk. (K.) jaruha ’mocsár’; stb. [török eredetű; vö. oszm. yarɩk ’hasadék’; tob. jarya ’palló’; stb.]. ⌂ Az ukránból való származtatás mellett szóföldrajzi okok szólnak. A szláv nyelvek veláris magánhangzóival szemben álló magyar palatális hangrendhez vö. →jérce, →jerke stb. A szó eleji z-s változat a határozott névelő (→az²) szóvégi z-jének a szóhoz vonásával keletkezett. Földrajzi nevekben egyaránt jelöl vízmedret, mocsarat és erdőt.
☞ MNy. 44: 54; Pais-Eml. 375; TESz.; EWUng.