eresz A: 1541 ereʃʒ (Sylvester: ÚT. 1: 132); 1838 Ereszt (Tsz.) J: 1 1541 ’fészer, kerti hajlék; tornác, pitvar | Schuppen; Hausflur’ (↑); 2 1566 ’a háztetőnek a fal síkján túl terjedő része | Dachtraufe’ # (NySz.); 3 1763 ’zsilip | Schleuse’ (NSz.); 4 1838 ’toldás 〈női ingben〉 | Zwickel 〈am Frauenhemd〉’ (↑)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő azonos az →ereget szócsaládjának tövével. Végződése az -sz névszóképző; vö. →rekesz, →válasz stb. A szó végi t-s változathoz vö. →arasz, →szakasz stb. Az eredeti jelentése ’kieresztés, kiereszkedés’ lehetett, ebből jött létre a 2. jelentés, amelyből később az ereszt (→ereget) ige jelentésének hatására az 1., 3. és 4. jelentés is kialakult.
☞ D. Bartha: Szóképz. 74; TESz.; EWUng.→ ereget