ereklye A: 1489 k./ ero̗cleÿ (MNy. 29: 119); 1527 ereklyeeenel, oͤroͤklyeyeet (ÉrdyK. 562, 631) J: 1 1489 u./ ’vmely szent testi maradványa v. használati tárgya, amelyet vallásos tiszteletben részesítenek | Reliquie’ (↑); 2 1535 ’megbecsült emléktárgy | kostbares Andenken’ (Ozorai: Vit. O7a)
Jövevényszó, valószínűleg olasz (É.) eredetű. | ≡ Ol. (rom.) relechia, (R. rom.) lerequia, (mil.) relequia, (R. fri.) ariquile, – ol. reliquia: ’vmely szent testi maradványa v. használati tárgya, ereklye’ [lat. (e.) reliquia [többes szám] ’maradványok’]. ≋ Megfelelői: ném. Reliquie; fr. relique; le. relikwia; stb.: ’ereklye’. ⌂ A magyarba átkerült alak *erequile lehetett.
☞ EtSz.; TESz.; GPann. 1: 24; EWUng.→ delikvens