eper [4] A: 1177/ Eperyes [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 175); * 1075/ 1217 Haperies [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 56); 1230 k. Apries [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 175); 1233 Epuryes [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 175); 1252 Epyriestu [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. eper (BesztSzj. 872.); 1577 k. Epeͦrÿeth (OrvK. 70); 1595 epergy (NySz.); 1624 Epresen [sz.] [hn.] (SzT.); 1681/ Epérjes [sz.] (SzT.); 1686 épéries [sz.] (SzT.); 1716 éperjet (SzT.); nyj. epërgye, epörnye [□] (MTsz.) J: 1 1177/ ’földieper | Erdbeere’ # (↑); 2 1416 ? ’az eperfa gyümölcse | Maulbeere’ (OklSz.), 1595 ’ua.’ (Ver. 63.); 3 1577 k. ? ’eperfa | Maulbeerbaum’ (OrvK. 117), 1777 ’ua.’ (NSz.) Sz: eperjes 1177/ [hn.] (↑); 1590 Eperies ‹mn› (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 54) | epres 1777 ’szederföld | Maulbeergarten’ (↑) | eprész(ik) 1790 epréſz (Nszt.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) äpə·rjek, (P.) ǟpərjēχ: ’földieper’ [ugor *äppɜ-rɜ-kɜ ’(földi)eper’]. A -rɜ-kɜ végződés ugor kori névszóképző.  ⌂  A régebbi eperj változat szó végi j-je (< ősm. *γ < ugor *k) mássalhangzós toldalékok előtt kiesett. Egyes változatok szó végi e-je birtokos személyjelként kapcsolódhatott a tőhöz, majd annak részévé vált. A szó eleji a-val írt (R.) változatok nyílt szókezdő e (ä) hangra utalnak. A 2. jelentés metafora.

☞ Munkácsi: ÁKE. 564; EtSz.; MSzFE.; TESz.; MTud. 35: 251; EWUng.UN UEW. № 1731