enyett × A: 1594 enyet (SzT.); 1598 ennyet (SzT.); 1611 Ényett (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1594 ’által | durch’ (↑); 2 1598 ’helyett | anstatt’ (↑); 3 1620 ’〈idő〉 alatt | während’ (TörtTár 1862: 175); 4 1663 ? ’〈hely〉 alatt; mögött | unter 〈mit Akk〉; hinter 〈mit Akk〉’ (NySz.), 1690 ’ua.’ (NySz.); 5 1860 ’miatt; végett | wegen; zwecks’ (MNyszet. 5: 362)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A tő valószínűleg örökség a finnugor korból; vö. zürj.  (Le.) in ’hely’; votj.  (Sz.) in, iń ’hely’ [fgr. *ᴕ̈nɜ ’hely’]. A végződés -t (~ -tt) lokatívuszrag; az alaktanhoz vö. alatt (→alá), →előtt stb. A jelentésváltozáshoz vö. →helyett; vö. még ném. anstatt ’vmi helyett’ (< Statt ’hely’); fr. au lieu de ’helyett’ (< lieu ’hely’); stb.  ∼  Egyéb megnevezés ugyanebből a tőből E/3. személyű birtokos személyjellel és -be illatívuszraggal: enyébe ’helyett’  (1784/: NSz.).  ⊚  Székely nyelvjárási szó.  ⚠  Az →enyh szóval való egybevetése téves.

☞ TESz.; UEW. 592; EWUng.UN UEW. № 1184