emik † A: 1198 emelev [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); [1200 k.] ? Emeud [sz.] [hn.] (An. 31.); 13. sz. eleje/ ýmleti [sz.] (KT.); 1416 u./¹ èmtètem [sz.] (BécsiK. 183); 1416 u./² èmbtèl (MünchK. 69ra); 1574 oͤmloͤ [sz.] (NySz.); 1888 ëmik [▽] (NySz.) J: ’szopik | saugen’ Sz: emel 1198 emelev [sz.] [szn.] (↑); 1513 emleno̗m [sz.] ’szopik | saugen’ (NagyszK. 21) | emlő 1198 [szn.] (↑); 1395 k. enle ’zabola, gyeplő | Gebiß, Zügel’ (BesztSzj. 980.); 1405 k. emlw ’női mell | weibliche Brust’ (SchlSzj. 376.) | emő [1200 k.] [sz.] [? hn.] (↑); 1416 u./² emo̗cnc ’csecsemő | Säugling’ (MünchK. 26vb) | emlet 13. sz. eleje/ ’szoptat | säugen’ (↑) | emlős 1800 Emlö́s ‹mn› (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1808 ‹fn› ’utódát emlőiből tápláló gerinces élőlény | Säugetier’ (Sándor I.: Toldalék)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Osztj.  (V.), (DN.) em-; finn ime-; – jur. ńimńe-, ŋaḿā-; szelk. ńem-; kam. ńimēr-, emēr-; stb.: ’szopik’ [uráli *ime- vagy *eme-: ’ua.’]. Valószínűleg gyermeknyelvi szó; vö. még →eme.  ≋  Megfelelői: juk. ibi; csukcs emme; török em-: ’ua.’.  ⌂  Egyes szórványos változatok szó belseji b-je szervetlen járulékhang. Az emlő származék ’zabla, gyeplő’ jelentésének alapja, hogy a ló a zablát mintegy szopja, ami által az állat szája habzani kezd.

☞ EtSz.; SKES.; MSzFE. emlő a.; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 105; NyK. 88: 125; TESz.; EWUng.→ csecsemő, eme, emésztUN UEW. № 148