em-

emitt A: 1586 Emytt (SzT.) J: ’ezen a (másik) helyen | auf dieser (näheren) Stelle (und nicht dort)’ # | emez A: 1628 emezt (MFl.) J: ’ez a (másik) személy, dolog | dieser andere (hier)’ # | emígy A: 1669 emígy-amúgy (NySz.) J: ’ezen a (másik) módon | auf diese (andere) Weise’ # | Ilyenek még: eme ’〈ma csak jelzőként:〉 ez a (másik) személy, dolog | dieser andere; dieser da’ (1763: NSz.); eminnen ’erről a (másik) helyről | von hier her’ (1780: NSz.); emide ’erre a (másik) helyre | auf diese andere nähere Stelle’ (1808: Sándor I.: Toldalék); emilyen ’ez a (másik) féle, fajtájú | von dieser (anderen) Art’ (1808: Sándor I.: Toldalék)

Összetételi előtag, azonos a (R.) em (→íme) szóval. |  ⌂  Az összetételek szintagmatikus összeolvadással jöttek létre; vö. →am-, →im-. Az előtag nyomatékosító elem.  ∼  Az összetétellé válást →im- és →am- előtagú ikerszók is elősegíthették; vö. imígy-amúgy ’gondatlanul, hanyagul’  (1575: NySz.); imez-amaz ’ilyen-olyan, szedett-vedett’  (1613: NySz.); stb.

☞ EtSz. ez a.; Bárczi: SzófSz. emez a.; TESz.; EWUng.→ ez¹, így, íme, ittUN UEW. № 125

eme ∆ A: 1138/ ? Emudi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 134); 1391 emee (OklSz.); 1395 k. eme thuk (BesztSzj. 1219.); nyj. emë (Nyatl. emse a.) J: 1 1138/ ? ’anyasertés | Sau’ (↑), 1391 ’ua.’ (↑); 2 1138/ ? ’állat nősténye | Weibchen’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑)

emse × A: 1138/ ? Emis [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203); [1200 k.] Emeſu [szn.] (An. 3.); 1211 emse [szn.] (OklSz.); 1681 emse (Radvánszky: Csal. 2: 370); 1808 Emtse (NSz.); nyj. emics (MTsz.) J: 1 1138/ ? ’anyasertés | Sau’ (↑), 1681 ’ua.’ (↑); 2 1138/ ? ’állat nősténye | Weibchen’ (↑), 1783 ’ua.’ (NSz.)

Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. finn emä ’nőstény; anya; anyaméh’; lp.  (norv.) œ̅mest ’születéstől kezdve’; – jur. ńebʼe ’anya’; tvg. ńame ’ua.’; szelk. ämä ’ua.’; stb. [uráli *emä ’anya, nő’].  ≋  Megfelelői: juk. eme·i ’anya’; csuv. ama (< *ämä) ’ua.; nőstény’; mong. eme ’nő’; mandzsu-tung. eme ’ua.’.  ⌂  A magyar végződés -e, ill. -se kicsinyítő képző. Eredetileg gyermeknyelvi szó lehetett, amely végső soron feltehetőleg összefügg az →emik-kel.

☞ EtSz.; SKES.; MSzFE.; TESz. emse a.; Pais: Ősv. 307; EWUng.→ ember, emikUN UEW. № 134