elv¹ † A: [1200 k.] Erdeuelu [hn.] (An. 11.); 1272 Warelwẏ [sz.] [hn.] (MNy. 10: 40); 1283 Gyepuel [hn.] (MNy. 9: 146); 1577 haúas elúe (KolGl.) J: ’vmin túl fekvő rész | Land, Gebiet jenseits von etw’

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) täwə·t älə·mpä̅lt ’a folyó túlsó partja, oldala’; osztj.  (J.) ȧʌəm ’a túlsó ‹oldal, part›’, ȧs ȧʌəmpinə ’az Ob-folyó túlsó partja’ [ugor *äl(ɜ)-mɜ ’túloldal’].  ⌂  A magyar szóvégi v ~ ü szabályos folytása a fgr. *-m névszóképzőnek. A szó ma csak egyes földrajzi nevek utótagjában él; pl. vö. Erdély  [hn.]  ([1200 k.]: ↑).

☞ EtSz.; MSFOu. 125: 300; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ elő¹, elvőlUN UEW. № 1729

elv² A: 1815 elv (Szily: NyÚSz.) J: ’törvény(szerűség), alaptétel | Grundsatz, Prinzip’ # Sz: elvtelen 1836 elvtelen (Rajzolatok 1836. jún. 29.: [1]) R: elvileg 1835 elvileg (Jelenkor 1835. szept. 23.: 603)

Tudatos szóalkotással keletkezett szóösszevonás. |  ⌂  A (R.) elev ’magyarázat, (vég)következtetés; alapelv’  (1784: Szily: NyÚSz.) szóból jött létre; ez tudatos szóalkotásként az →eleve szóból keletkezett elvonással.  ⌘  Nyelvújítási szó.

☞ EtSz. *el- a.; Nyr. 85: 255; TESz.; EWUng.→ eleve, elvtársNszt ↪elv; ↪elvtelen