elementum ∆ A: 1558 elementomokath (SzT.); 1708 élémentumok (Pápai Páriz: Dict. Primus a.); 1756 elementumok (NSz.) J: 1 1558 ’lényeges, alapvető, fő alkotórész, alapalkatrész | Grundbestandteil’ (↑); 2 1592 ’a négy »őselem« (tűz, víz, levegő, föld) vmelyike | eines der vier «Urelemente»’ (Cisio M2b); 3 1636 ’természeti elem(ek), erő(k) | Naturelement(e)’ (NySz.); 4 1775 ’éltető elem | Lebenselement’ (Nszt.); 5 1834 ’egyén, személy | Person’ (Nszt.); 6 1865 ’kezdet | Anfang’ (Babos: KözhSzt.)

elementáris A: 1757 elementaris (MNy. 64: 352); 1794 elementáris (NSz.) J: 1 1757 ’a négy »őselemet« érintő, arra vonatkozó | eines der vier «Urelemente» betreffend’ (↑); 2 1794 ’elemi, alsó fokú 〈iskola stb.〉; alap-, az alapelemekhez tartozó, azokkal kapcsolatos | Elementar-, elementar; zu den Anfangsgründen gehörig’ (↑); 3 1835 ’elemi erejű; ellenállhatatlan 〈erő stb.〉 | heftig; unwiderstehlich’ (Nszt.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. elementum ’(alkotó)elem; alapelem, őselem; betű; ábécé’ [valószínűleg a lat. *elepantum ’elefántcsont betű’ < lat. elephantus ’elefánt’ alapján; vö. →elefánt] | lat.  (k.), (h.) elementaris ’elemi’ [< lat. elementarius ’az alapelemekhez tartozó’].  ≋  Megfelelői: ang. element, elementary; fr. élément, élémentaire; stb.: ’elem’, ’elementáris’.  ⌂  Az elementáris szóvégi s-éhez vö. →április, →dózis stb.

☞ EtSz. ëlëmëntom a.; TESz. elementáris a.; EWUng.→ elefánt, elem