egzaminál ∆ A: 1527 examinalta (ÉrdyK. 497); 1786 exáminált [sz.] (MNy. 68: 338); 1793 egsaminálgassuk [sz.] (NSz.); 1890 ëgzaminál (NySz.) J: 1 1527 ’megvizsgál; vizsgáztat | untersuchen; prüfen’ (↑); 2 1599 ’kikérdez, kihallgat | ausfragen, verhören’ (SzT.)
egzámen ∆ A: 1578 Exament (Bornemisza: ÖrdKís. 182); 1614 egzamenhez (MNy. 79: 125); 1695 exámenre (CorpGr. 600); 1864 Egzsámentomkor [~tom □] (NSz.); nyj. ëgzáment [□] (ÚMTsz.) J: 1 1578 ’vizsgálat; vizsga | Untersuchung; Prüfung’ (↑); 2 1737 ’kikérdezgetés, faggatózás; kihallgatás | Ausfragerei; Vernehmung’ (SzT.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. examinare ’mérlegel, megfontol, megvizsgál’, (h.) ’ua.; kihallgat’ | lat. examen ’a mérleg nyelve; vizsgálat’, (h.) ’mérlegelés; tüzesvaspróba’ [< lat. exigere ’kiűz, kihajt; mozgásba hoz; megvizsgál’]. ≋ Megfelelői: ném. examinieren, Examen; fr. examiner, examen; stb.: ’megvizsgál, vizsgáztat’, ’vizsgálat, vizsga’. ⌂ Az egzámen egzsámentom változata az →elementum, fundamentum (→fundál) stb. analógiájára keletkezhetett.