egyveng † A: 1395 k. egueng (BesztSzj. 16.); 1479 egh ven (NyírkGl.) J: ’egytestvér, édestestvér 〈jelzői értékben is〉 | leiblicher Bruder bzw. von derselben Mutter geboren 〈auch als Attr.〉’
Belső keletkezésű, valószínűleg összetett szó. | ⌂ Az →egy számnévi előtag és a veng utótag jelzős alárendelő összetétele. Az utótag ismeretlen eredetű, jelentése ’fiú-, ill. lánytestvér’ lehetett. Önálló szóként esetleg személynevekben fordulhatott elő; vö. Weng filius Radoan (1131–1141: MKsz. 1892–3.: 17); Chuk filius Weng (1198: Wenzel: ÁÚO. 6: 194). ∼ Hasonló összetétel az egytestvér ’testvér’ (1767: Pápai Páriz–Bod: Dict. Sŏbrinus a.).
☞ TESz.; EWUng.→ egy