egy-

I  együgyű A: 1372 u./ egÿ ygÿew (JókK. 113) J: 1 1372 u./ ’egyszerű; jámbor | einfach; fromm’ (↑); 2 1585 ’ostoba | einfältig’ # (Cal. 518) Sz: együgyűség 1372 u./ egÿygyewſegnek (JókK. 108) | egyszerű A: 1595 Egy-ʃʒereü (Ver. 98.) J: 1 1595 ’nem több v. nem sok részből álló; nem bonyolult | einfach; nicht kompliziert’ # (↑); 2 1750 ’egyenlő, hasonló; egykorú, hasonlóféle 〈személy〉 | gleichförmig; gleichaltrig’ (Wagner: Phras. Parilis a.); 3 1814 ’nem mesterkélt, természetes; nyílt, őszinte | natürlich; aufrichtig’ (Nszt.) | egyívású A: 1662/ egy ivásu (NySz.) J: 1 1662/ ’ugyanabba a korosztályba, nemzedékbe tartozó, egyidős | gleichaltrig’ (↑); 2 1858 ’vkivel azonos rétegbe tartozó, esetleg azonos felfogású 〈személy〉 | gleichartig, gleichdenkend’ (Nszt.) | egyöntetű A: 1838 egy-öntetű (Nszt.) J: ’teljesen hasonló, egységes, homogén | einheitlich, ohne störende Fugen’ # | Ilyenek még: egyhangú ’egyező, azonos hangú; többször ismétlődő 〈hang〉; változatosság nélküli, fárasztóan egysíkú, jellegtelen 〈folyamat, jelenség〉 | gleichlautend; eintönend; gleichförmig’ (1790: Nszt.); egykedvű ’közönyös; változatlanul közömbös kedélyű | gleichgültig, gleichmütig’ (1829: NSz.)II  egyaránt A: 1372 u./ egÿarant (JókK. 86) J: ’azonos módon | gleichermaßen’ # | egyáltalában A: 1585 egy átallyában (Cal. 296) J: 1 1585 ’határozottan, egyenesen | mit Bestimmtheit’ (↑); 2 1593 ’teljesen, teljességgel; általában | völlig, ganz; im allgemeinen’ (MNy. 62: 102); 3 1763 ’tulajdonképpen | überhaupt’ # (NSz.); 4 [ ~általában nem] 1781 ’a legcsekélyebb mértékben sem | nicht im geringsten’ # (NSz.) | egyáltalán A: 1616 eggyáltalánfogua (NySz.) J: 1 [ ~általán nem] 1616 ’még egy kissé sem | nicht im geringsten’ # (↑); 2 1649 ’teljesen, teljességgel | geradezu’ (NSz.); 3 1780 ’tulajdonképpen | überhaupt’ (Nszt.)III  egyelőben † A: 1570 egy eleobe (SzT.); 1585 Egy eleóben (SzT.) J: 1 1570 ’először, kezdetben | anfangs’ (↑); 2 1585 ’sietve, nagy sebesen | eilends’ (SzT.); 3 1586 ’ideiglenes(en), előzetes(en) | vorläufig’ (SzT.) | egyelőször † A: 1570 egy Eleoszer (SzT.) J: 1 1570 ’kezdetben, eredetileg | anfänglich’ (↑); 2 1783 ’először, kezdetben | zuerst’ (SzT.) | egyelőre A: 1734 egj elŏre (SzT.) J: 1 1734 ’először, kezdetben | zuerst’ (↑); 2 1790 ’bizonytalanul rövid ideig, jelenleg még | vorläufig, bis auf weiteres’ # (NSz.); 3 1833 ’előre | (im) voraus’ (Kassai: Gyökerésző 2: 44) | Ilyenek még: egyelsőben ’először, kezdetben | zuerst’ (1639: SzT.); egyelsőben ’rögtön, azonnal | sofort’ (1653: SzT.)

Összetett szavak előtagja, azonos az →egy szóval. |  ⌂  Az 1. csoportban az előtag számnév, az utótagok az →ügy¹, a →szer¹, az ívás (< →ívik¹) és az öntet (→önt) -ú/-ű képzős származékai (vö. még →-szerű). Ezek a származékszók csak szószerkezetekben, ill. összetételekben adatolhatók. Az együgyű 2. jelentése metonímia; vö. lat. simplicitas ’egyszerűség; együgyűség’; ném. einfältig ’ostoba’, (R.) ’egyszerű’; stb. Az egyöntetű kialakulásában talán német hatás is szerepet játszhatott; vö. ném. aus einem Guß sein ’teljesen hasonló, egységes’, tkp. ’egy öntésből való’. – A 2. csoportban az előtagnak fok-, ill. módhatározói szerepe van; az utótagok: aránt (→iránt); általában, általán (→által). – A 3. csoportban az előtag fokhatározói szerepű; az utótagok: (R.) előben ’először is, elsőnek’ (vö. előbe ’előbb, korábban’  (1583: SzT.)); először (→elő¹), előre (→előtt).

☞ TESz. egyáltalában a., egyaránt a., egyelőre a., egyhangú a., egyívású a., egykedvű a., egyöntetű a., egyszerű a., együgyű a.; EWUng.→ által, elő¹, előtt, iránt, ívik¹, önt, szer², ügy²Nszt ↪egyáltalában; ↪egyáltalán; ↪egyaránt; ↪egyelőre; ↪egyelsőben; ↪egyhangú; ↪egyívású; ↪egykedvű; ↪egyöntetű; ↪egyszerű; ↪együgyű