egy A: 12. sz. vége/ ig, igg (HB.), de vö. →egyéb, de vö. →egyes; [1237–1240] ? Egude [sz.] [szn.] (PRT. 1: 783); 13. sz. közepe/ eggen yg (ÓMS.); 1372 u./ egÿ (JókK. 1); 1416 u./¹ ėgvala (BécsiK. 69); 1519 eegy (JordK. 211); 1841 ögyöm (MTsz.); nyj. ed (ÚMTsz.); ëggy (MTsz.); ëtty (Nyatl.) J: ‹számn› 12. sz. vége/ ’annyi 〈személy, dolog〉, amennyit a számsor első egész száma jelöl; egy egységnyi mennyiség | ein(e); eins’ # (↑) | ‹htl névm› 1 1372 u./ ’egyik | der/die/das eine’ (JókK. 1); 2 1519 ’valaki | jemand’ (JordK. 392); 3 1585 ’valamilyen, egy bizonyos | irgendein’ # (Cal. 923) | ‹htl névelő› 1372 u./ ’〈nem ismert dolgot jelentő főnév jelzőjeként〉 | ein(e)’ # (JókK. 6) | ‹mn› 1 1405 k. ’vérrokoni viszonyban levő | blutsverwandt’ (SchlSzj. 199.); 2 1416 u./² ’azonos, hasonló; 〈vkivel, vmivel〉 egységet alkotó | identisch; Einheit bildend 〈mit jmdm, einer Sache〉’ # (MünchK. 103rb); 3 1456 ’egyetlen, egyedüli | einzig’ (SermDom. 2: 142); 4 1474 ’egyetértő; egyakaratú, együttérző | einverstanden; eines Willens’ # (BirkK. 1); 5 [határozói értékben] 1578 ’mintegy, körülbelül | ungefähr’ (SzT.); 6 1935 ’csupa, merő | voll(er)’ (Csűry: SzamSz.) | ‹fn› 1555 ’(fiú- és lány)testvérek | Geschwister’ (SzT.) Sz: egyed [1237–1240] ? [szn.] (↑); 13. sz. közepe/ eggedum ’egyetlen(ke) 〈gyermek〉 | das Einzige 〈Kind〉’ (ÓMS.) | egység 1470 egʒeg ’egyszerűség | Einfachheit’ (SermDom. 2: 741); 1508 ’egység, egységesség | Einheit’ (DöbrK. 56) | egységes 1645 egységes (NSz.) | egyke 1806 ‹számn› ’egy | eins, ein, einer’ (NSz.); 1887 ’egyetlen gyermek a családban | Einzelkind’ (Nszt.) | egységesít 1869 egységesíteni [sz.] (Nszt.); 1873 egységesités [sz.] (NSz.) | egységesül 1891 egységesülése [sz.] (NSz.) R: egyik 1372 u./ egÿk ’egyike vminek | jemand, einer ihrer’ (JókK. 13); 1372 u./ ’az egy(ik) | der eine, einer’ (JókK. 70) | egyel 1372 u./ egyel ’egyszer | einmal’ (JókK. 19) | egyszer 1416 u./¹ eććer ’egykor, hajdan, valaha | einst’ (BécsiK. 267); 1527 ’egyszerre, egyúttal, ugyanakkor | zugleich’ (ÉrdyK. 515); 1529 ’egyszer | einmal’ (VirgK. 20v) | egyszerre 1772 egyszerre ’hirtelen(ül), egyszerre (csak) | plötzlich’ (Nszt.); 1781 ’egyúttal, ugyanakkor | zugleich’ (Nszt.)

Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. | 1 Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az →e¹ (→ez¹) közelre mutató névmás és az -l ablatívuszrag megszilárdult ragos alakulata. A folyamat során l > ľ > gy palatalizálódás és affrikálódás történt. Eredetileg névmás lehetett. Mutató névmásból keletkezett számnevekhez vö. osztj.  (Szin.) it ’egy; az’; finn ensi ’első’; lat. unus ’egy’; ném. ein ’ua.’ stb. A jelentésváltozás folyamata ’ez itt’ > ’kettőből az egyik, az első’ > ’egy’ lehetett. Hasonló alaktani és jelentéstani változáshoz vö. →más. 2 Származékszó. |  ⌂  Az →e¹ (→ez¹) közelre mutató névmásból keletkezett a -gy névszóképzővel. A rokon nyelvek megfelelő alakjaihoz vö. →így.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A hangalak mindkét magyarázat esetén úgy jöhetett létre, mint az →így esetében.  ⌘  Az egyke, az egységesít és az egységesül nyelvújítási származékszó.  ⚠  Az →elő¹ szóval való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ MNy. 54: 52, 61: 18; Nyr. 89: 118; TESz. egyke a. is; UEW. 67, 72; Honti: Zahlw.; EWUng.→ egy-, egyéb, egyedül, egyen, egyén, egyes, egyetemben, egyetlen, egyez, egyezik, egylet, egymás, egyre, egyre-másra, egyszeregy, egyszersmind, együtt, egyveng, elegyít, ez¹, -fajta, huszon-, mind-, mintegy, -nemű, ottogyol, -szerű, testvér, tizen-, tök-, ugyan-UN UEW. № 125; UEW. № 129