egres A: 1395 k. egreſ (BesztSzj. 808.); 1577 k. Egreͦs (OrvK. 516); 1805 egrës (NSz.); nyj. egris (MTsz.); egröst, egrëzsd (Nyatl.) J: 1 1395 k. ’éretlen szőlőbogyó | unreife Weinbeere’ (↑); 2 1577 k. ’köszméte, piszke | Stachelbeere (Ribes Uva-crispa, Ribes Grossularia)’ # (OrvK. 131); 3 1585 ’éretlen szőlőbogyó leve | Saft von unreifen Weinbeeren’ (Cal. 732 [ɔ: 730]); 4 1604 ’vadszőlő | wilde Weinrebe’ (Szenczi Molnár: Dict.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (fri.), (rom.) agrest ’éretlen, savanyú szőlő’, (rom.) ’savanyú gyümölcslé ‹mint ital›’, – ol.  (R.) agresto ’éretlen, savanyú; éretlen szőlő’ [< lat. agrestis ’vadon termő, mezei’; vö. még lat.  (k.) agresta ’savanyú, éretlen szőlő’].  ≋  Megfelelői: ném.  (baj.-osztr.) agres, agrasl; le. agrest; stb.: ’egres, köszméte’.  ⌂  A szóvégi t-t a magyarban tárgyragnak foghatták fel és elhagyták, csupán néhány nyelvjárási változatban maradt meg. A szó eleji a > e hangváltozás valószínűleg hangrendi átcsapás eredménye.  ⌂⇒  A magyarból: rom. agrișă ’ua.’; szbhv. egreš, (N.) egrišt, (Kaj) jegrišt ’ua.; éretlen szőlő.’.

☞ EtSz.; TESz.; Mollay: NMÉr.; Hadrovics: UElSk. 209; EWUng.→ agrár-Nszt ↪egres¹