eb A: 1138/ Ebedí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1372 u./ ebek (JókK. 149); 1416 u./² ėbecn ͨ (MünchK. 13rb); 1519 eebek (JordK. 331); 1570 ębek (NySz.) J: 1 1138/ ’kutya | Hund’ # (↑); 2 1535 k. ’hitvány ember | niederträchtiger Kerl’ (Zay: Lánd. 70) Sz: ebes 1138/ Ebus [szn.] (MNy. 32: 205) | ebi 1531 eby ’kutya-, kutyás, kutyaszerű | Hunde-, Hunds-, hündisch’ (TelK. 112)
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) ǟmp; osztj. (V.) ämp: ’kutya’ [ugor *ämpɜ vagy *empɜ: ’ua.’]. ⌂ A szó belseji *mp > b hangváltozáshoz vö. →dob¹, →hab stb.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ eb, ebag, ebfa, ebhal, ebhendi, -fajta, kiebrudalUN UEW. № 1730