dunnyog A: 1708 Dunnogó [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Mūgīnor a.); 1757 dunyogó [sz.] (MNy. 60: 225); 1777 tunyogó [sz.] (MNy. 60: 225); 1787 dunnyogott (Nszt.); 1825 dunogni [sz.] (NSz.); 1838 Dummogni [sz.] (Tsz.) J: 1 1708 ’morog; morgolódik | brummen; murren’ (↑); 2 1757 ’az orrán át beszél | näseln’ (↑); 3 1777 ’dong 〈rovar〉 | summen 〈Insekten〉’ (Nszt.); 4 1825 ’〈vmely hangszer〉 mélyen szól | tief tönen’ (Nszt.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő összefügg a →dong-éval. A végződés -g gyakorító képző.