dukát A: 1429 Duccat (MNy. 82: 512); 1429 dukath (OklSz.) J: ’aranypénz | Dukaten(münze)’

Jövevényszó, valószínűleg olasz  (É.) eredetű. |  ≡  Ol.  (vel.), (bol.) ducàt, (mil.) ducàtt, (rom.) duchèt, – ol. ducato: ’régi ezüst- v. aranyérme’ [< ol. duca ’fejedelem; dózse’]. Ezt az ezüst-, később aranyérmét az olasz városállamok fejedelmei, főleg a velencei dózsék verették.  ≋  Megfelelői: ném. Dukaten; cseh dukát; stb.: ’aranyérme’. Vö. még lat.  (k.) ducatus, (h.) ducat, ducato, ducatus (Hungaricus): ’ua.’.  ⌂  Ma már csupán történettudományi és történeti tárgyú művekben használatos.  ⚠  A szó viszonya X. Konstantin bizánci császár Δούκας családnevéhez tisztázatlan.

EPhK. 19: 859; EtSz.; TESz.; EWUng. dózseNsztdukát