donga A: 1233 dumga (PRT. 1: 721); 1233 Dunga (OklSz.); 1558 dwgát [?✐] (TörtTár 1911: 454); 1559 Donga (OklSz.) J: 1 1233 ’deszka, amely több hasonlóval együtt hordó, dézsa stb. oldalát alkotja | Faßdaube’ (↑); 2 1564 ’hordó | Faß’ (OklSz.); 3 1872 ’hajóborda | Spant’ (Nszt.)

Szláv jövevényszó, esetleg a déli szlávból. |  ≡  Blg. дъгa’ív, körív; hordódonga’; szbhv. duga’hordódonga; szivárvány’; szln. doga ’hordódonga’, (N.) ’szivárvány’; – szlk. dúha ’hordódonga; szivárvány’; or. дyгa ’(kör)ív; stb.’; stb. [szláv eredetű; vö. még lett dañga ’sírbolt, kripta’; litv. dangùs ’ég(bolt)’; stb.].  ⌂  A donga alak szó belseji n-je vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →bolond stb. A duga denazalizált változat későbbi átvétel a szerbhorvátból. Ez ma főleg a dugába dől ’félresikerül, meghiúsul’  (1750: NSz.) szószerkezetben él. A szólás szemléleti alapja a kádármesterségben található: egy rosszul kivitelezett terv úgy omlik össze, mint ahogy szétesnek a rosszul összeillesztett dongák. A 2. jelentés metonímia, a 3. pedig metafora.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 158; TESz. dugába dől a. is; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383Nszt ↪donga