dong A: 1194 ? dungou [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 33); 1520 k. dongo leǵ [sz.] (BodK. 8); 1611 Donogoc (Szenczi Molnár: Dict.); 1795 donnogassal [sz.] (NSz.); 1806 dungó [sz.] (Nszt.); nyj. drung, dúg (Nyatl.) J: 1 (†1194) [1230 k.] ? ’tompa, mély hangon szól | dröhnen’ (↑), 1763 ’ua.’ (NySz.); 2 1520 k. ’zümmög, zúg | summen’ # (↑); 3 1787 ’vki v. vmi körül sürgölődik | sich um jmdn zu tun machen’ (Nszt.); 4 1805 ’sugdos; mormog | wispern; murmeln’ (Nszt.) Sz: dongó (†1194) [1230 k.] ? [hn.] (↑); 1520 k. ‹foly mn-i igenév› (↑); 1616 dongho ’zúgó hangot adó rovar | Hummel’ (NySz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő összefügg a →dunnyog-éval. A végződés -g gyakorító képző. A 3. jelentés metonímia a 2. jelentés alapján.