disztingvál A: 1618 distingualtattanak [sz.] (MNy. 69: 362); 1722 distingválta (SzT.); 1816 disztinguálják (SzT.); 1879 disztingvál (NSz.) J: 1 1618 ? ’elkülönít; körülhatárol | absondern; begrenzen’ (↑), 1620 ’ua.’ (Nyr. 92: 342); 2 1618 ? ’megkülönböztet | unterscheiden’ (↑), 1627/ ’ua.’ (MNy. 64: 351); 3 1801/ ’megtisztel, kitüntet | auszeichnen’ (NSz.) Sz: disztingvált 1859 distingvált ’finom, előkelő | distinguiert’ (Nszt.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. distinguere ’szétválaszt, megkülönböztet; megjelöl; változatosan alakít; díszít, ékesít’, tkp. ’hegyes eszközzel pontokat szúrva szétválaszt’ [indoeurópai eredetű; gör. στίζω; ném. stechen; stb.: ’szúr’].  ≋  Megfelelői: ném. distinguieren; fr. distinguer; stb.: ’megkülönböztet, különbséget tesz’.  ⌂  A korábbi változatok szó belseji s-es ejtéséhez vö. →instrukció, →konstrukció stb.; az sz-es alakhoz vö. →amnesztia, →eszencia stb. A 3. jelentés, továbbá a származék jelentése a németből került a magyarba.

☞ TESz.; Nyr. 92: 342; EWUng.→ sajtNszt ↪disztingvál; ↪disztingvált