diskurzus A: 1584 diſcurſuſath (EWUng.); 1806 diskurzust (ItK. 15: 341); 1865 diskurszus (NSz.); 1870 diszkurzusba (NSz.) J: 1 1584 ’tárgyalás | Verhandlung’ (); 2 1694 ’beszélgetés; társalgás | Gespräch; Unterhaltung’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 438); 3 1757 ’vitatkozás | Auseinandersetzung’ (SzT.); 4 1794 ’értekezés mint írott nyelvi anyag | Abhandlung’ (Nszt.)

diskurál A: 1618 discurála (SzT.); 1619/ discurráltunk (MNy. 74: 509); 1767 diskuralván [sz.] (SzT.); 1795/ diskurála (NSz.) J: 1 1618 ’alkudozik, tárgyal | verhandeln’ (); 2 1661 ’beszél, beszélget; társalog | sich unterhalten, plaudern’ (SzT.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. discursus ’szétszóródás; szaladgálás, rohanás; közlés, vmiről szólás, értekezés’, (k.) ’társalgás; bőbeszédűség’, (h.) gondolkodás, megfontolás | lat., (h.) discurrere ’szétfut, szétszóródik; össze-vissza rohangál; vmin futva keresztülmegy; közöl, vmiről beszél’, (k.), (h.) ’beszélget, társalog’ [vö. lat. currere ’fut, szalad’].  ≋  Megfelelői: ném. Diskurs ’megvitatás, beszélgetés’, diskurrieren ’élénken megvitat, cseveg’; fr. discours ’beszélgetés; megvitatás; fecsegés’, discourir ’beszél, fecseg’; stb.  ⌂  A szó belseji s-hez vö. →alabástrom, →árestál stb.; a diskurzus szóvégi s végződéséhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A diskurálál végződéséhez vö. →ágál, →dominál stb. Ma mindkét szó csak 2. jelentésében ismert.  ∼  A (R.) diskura ’beszélgetés, társalgás’  (1873: NSz.) elvonás a diskurál-ból; vö. disputa (→disputál).

TESz. diskurál a.; EWUng. kurzusNsztdiskurál; ↪diskurzus