dialektika A: 1559 Dialecticaiat (Székely I.: Krón. 182b); 1570–1571/ Dialektikát (MNy. 69: 496) J: 1 1559 ’filozófiai módszer | Dialektik als philosophische Methode des Denkens’ (↑); 2 1570–1571/ ? ’vitatkozásban való ügyesség; beszédkészség | Disputierkunst; Redefertigkeit’ (↑), 1847/ ’ua.’ (NSz.); 3 1848 ’a mozgásnak és fejlődésnek ellentmondáson alapuló folyamata; az e folyamatot vizsgáló tudományos módszer | Gegensätzlichkeit der Erscheinungen; ihre Rolle in den Entwicklungsprozessen’ (Nszt.)

dialektikus A: 1604 Dialecticusnak (Szenczi Molnár: Dict. Analogíſmus a.); 1867 dialektikus (Nszt.) J: ‹fn› 1604 ’dialektikával foglalkozó személy | Dialektiker’ (↑) | ‹mn› 1 1614 ’érvelni jól tudó | gut argumentierend’ (Farkas: GLEl.); 2 1847/ ’a dialektika törvényeinek megfelelő | dialektisch’ (NSz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. dialectica ’a vitatkozás mestersége; a filozófiának ezt tanító ága’ [< gör. διαλεκτική ’ua.’] | lat. dialecticus ’dialektikai; vitázó; a vitázás mestere’ [< gör. διαλεκτικóς ’dialektikai, ügyesen vitázó, helyesen gondolkodó’]. E szavak Zénón (i. e. 490 k.–430) működése óta használatosak filozófiai szakszóként.  ≋  Megfelelői: ném. Dialektik, dialektisch; fr. dialectique; or. диалектика, дуалектический; stb.: ’dialektika’, ’dialektikus’.  ⌂  A dialektikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb.

☞ TESz.; EWUng.→ dialektus, lexikonNszt ↪dialektika; ↪dialektikus