dió A: 1093/ ? Gyoka [hn.] (MNL (OL) Dl. 208291, 77. old.); [1200 k.] Gyoyg [sz.] [hn.] (An. 46.); 1221/ Gyad [sz.] [hn.] (VárReg. 226.); 1264 Gyofa (OklSz.); 1307 Dyozeg [hn.] (OklSz.); 1360–1362 Aldyusfolua [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 601); 1536 dÿio (Pesti: Fab. 58b); 1706 Divófa (MNy. 2: 322) J: 1 [1200 k.] ’gerezdes, olajos magot tartalmazó csonthéjas gyümölcsöt termő fa | Walnußbaum (Juglans regia)’ (↑); 2 [1200 k.] ’gerezdes, olajos magot tartalmazó csonthéjas gyümölcs | Walnuß’ # (↑); 3 1808 ’kézi lőfegyver v. zárszerkezet egyik alkatrésze | Drückernuß 〈Schlosserei, Waffentechnik〉’ (SzT.); 4 1862 ’ádámcsutka | Adamsapfel’ (CzF.); 5 1912 ’comb legjava | Nuß 〈Fleischstück〉’ (Frecskay: MestSz. 436)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. Kāšγ. yaġāq; tob. yaηak; ujg.  (mod.) yaηaq; stb.: ’dió’.  ≋  Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók; vö. mong. ǰi’aq;  monguor ᴅžiaԍ; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyarba átkerült alak – a köztörök adatokból kikövetkeztethetően – egy csuvasos típusú *ǰı̈γaγ vagy esetleg *ǰaγaγ lehetett; a hangtanhoz vö. →ács, ill. →apró. A magyarban szokatlan gy > d depalatalizálódáshoz és az ı̈ > i hanghelyettesítéshez vö. →disznó. A szó belseji v-s változat a hiátus megszüntetésével keletkezett. A 4. jelentés metafora. A 3. és 5. jelentés a ném. Nuß ’dió; zár, kilincs alkatrésze; comb legjava’ alapján keletkezett.

☞ KSz. 9: 294; EtSz.; NyK. 48: 242; ALH. 2: 394; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.Nszt ↪dió