dettó ∆ A: 1600 detto, dito (EWUng.); 1763 deto (MNy. 60: 225) J: ‹mn› 1600 ? ’ugyanaz; ugyanolyan | derselbe; ebensolcher’ (↑), 1636 ’ua.’ (MNy. 64: 351) | ‹partikula› 1600 ? ’ugyancsak, szintén | ebenfalls’ (↑), 1810 ’ua.’ (Nszt.)
Olasz jövevényszó, valószínűleg német (au.) közvetítéssel is. | ≡ Ol. detto, (N.) det, dit, dito: ’a mondott, (fent) említett, (fent) nevezett’; – vö. még ném. dito, (au.) detto: ’szintén, ugyancsak’. Az olaszban a lat. dictum ’a mondott, az említett dolog’ alapján keletkezett. ≋ Megfelelői: fr. dito; cseh detto; stb.: ’ugyanaz; ugyancsak’. ⌂ Elsősorban a kereskedelem nyelvhasználatából került át.