dedó A: 1845 dedónak (MNy. 75: 82); 1878 dadó (Nyr. 7: 380); nyj. dëdó (ÚMTsz.) J: ’óvoda | Kindergarten’
dedós A: 1877 dedósbácsi (AkNyÉrt. 7/1: 82) J: 1 1877 ’az óvodához tartozó | zum Kindergarten gehörig’ (↑); 2 1962 ’gyerekes, gyermeteg | kindisch’ (Nszt.)
A szócsalád alapja, a dedó tudatos szóalkotás eredménye. | ⌂ A kisdedóvó ’óvoda’ (1847: MNy. 75: 82) összetétel téves tagolásával keletkezett: az eredeti →kisded + óvó ’őrző’ (vö. →óv) összetétel átértelmeződött →kis + dedóvó szerkezetté. Ebből a dedó az előtagnak tekintett →kis elhagyásával, ill. egy önállóan nem adatolt dedóvó alak rövidülésével keletkezett. – A dadó változat a →dada hatására hangrendi kiegyenlítődéssel jöhetett létre.
A dedós származékszó. | ⌂ A dedó-ból keletkezett -s melléknévképzővel.
A szócsaládhoz még | ∼ A kisdedó ’óvoda’ (1893: NyK. 23: 230) elvonás a kisdedóvó-ból (↑).