dadog A: 1585 dadágok [ɔ: dadagok] (Cal. 123); 1722 dadogo [sz.] (SzT.); 1793 dádog (NSz.) J: 1 1585 ’akadozva beszél, hebeg | stottern’ # (↑); 2 1763 ’fecseg | schwätzen’ (NSz.); 3 1787 ’gagyog | lallen’ (Nszt.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő összefügg a →didereg tövével. A szó végződése a -g gyakorító képző. A 2. jelentés valószínűleg azon alapul, hogy az akadozó, dadogó beszéd és a gyors, hadaró beszédtempó érthetősége, megértése egyformán nehéz. ∼ Ugyanebből a tőből keletkezett a dadri ’dadog, hebeg; hadar’ (1761: MNy. 70: 95).