dünnyög A: 1777 dúnnyögve [ɔ: dünnyögve] [sz.] (Nszt.); 1778 dümmögni [sz.] (NSz.); 1790 dömmögök (NSz.); 1794 dünnög (NSz.); 1799 dünyögni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Brummen a.); 1887 dümmeg (NSz.); 1900 dünögte (Nszt.) J: 1 1777 ’morog; morgolódik | brummen; murren’ (↑); 2 1778 ’halkan szól; motyog | mummeln; näseln’ # (↑); 3 1789 ’dong 〈rovar〉 | summen’ (Nszt.); 4 1838 ’furulyázás, sípfúvás közben az orrán keresztül bocsátja ki a torkában keletkezett hangot | beim Flöten-, Pfeifenspiel einen summenden Nasenton von sich geben’ (Tsz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A →dunnyog palatális párja. A tő összefügg a →döng tövével. A végződés -g gyakorító képző.