csupor [4] A: 1321 Chupor [szn.] (OklSz.); 1341 Chupur [szn.] (NytudÉrt. 68: 80); 1467 Chwpros [sz.] [szn.] (OklSz.); 1570 chywpor (SzT.); 1597 chipor vetel (SzT.); 1604 Czopor (Szenczi Molnár: Dict.); 1767 Tsopór (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1817 Csupar (SzT.); 1818 tsúprokból (NSz.) J: 1 1321 ? ’kisebb edény; bögre | Töpfchen, Napf’ (↑), 1570 ’ua.’ (↑); 2 1594 ’egy fajta robbanófegyver, tűzfazék | Feuertopf 〈Waffe〉’ (OklSz.)
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. | ≡ A szótőhöz vö. zürj. (Sz.) ćibľe̮g ’tálacska, kis csésze ‹nyírfakéregből›’, ćipi̮š ’sótartó ‹nyírfakéregből›’ [fgr. *ćuppɜ ’edény, tálka, csésze ‹nyírfakéregből›’]. ⌂ A végződés -r névszóképző. A 2. jelentése azzal magyarázható, hogy a régi harcászatban alkalmazott tűzfazekat cserépbögre, agyagkorsó stb. felhasználásával készítették.
☞ NyK. 65: 393; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 80Nszt ↪csupor