csuka A: 1009/ Chukafe[w] [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1152 ? Cuka [szn.] (MNL (OL) Dl. 206818); 1210 ? Chuca [szn.] (OklSz.); (†1235) 1350/ Chukafew [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 285); 1395 k. chuka (BesztSzj. 296.) J: 1 1152 ? ’nagytestű, édesvízi ragadozó hal | Hecht (Exos lucius)’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1917 ’cipő | Schuh’ (MNy. 13: 60) Sz: csukás 1453 Chwkas [szn.] (TörtTár 1882: 538)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. štuka, (Kaj) ščuka; szlk. šťuka, (N.) ščuka; or. щyкa; stb.: ’csuka’ [tisztázatlan eredetű]. ⌂ A 2. jelentés tréfás metafora, ebben a jelentésben a szó a bizalmas nyelvhasználatban él.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 145; TESz.; EWUng.