csomó A: 1086 ? Chomudi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1211 ? Chomos [sz.] [szn.] (PRT. 10: 514); 1221 ? Chomou [szn.] (OklSz.); 1224 ? Chumou [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 424); 1495 e. ւomot (GuaryK. 28); 1566 foͤl-czumózott [sz.] (NySz.); 1651 tsimboztatott [sz.] (NySz. csimbóz a.); 1792 csombót (NSz.); 1840 far-csima (MTsz.) J: 1 1495 e. ’görcs 〈növényben〉 | Knorren’ # (↑); 2 1527 ’kinövés; bütyök | Auswuchs; Gelenkknorren’ # (ÉrdyK. 404); 3 1527 ? ’köteg | Bündel’ # (ÉrdyK. 552), 1590 ’ua.’ (NySz.); 4 1538 ’bog 〈kötélen, madzagon〉 | Knoten 〈am Seil, Strick〉’ # (Pesti: Nomenclatura F3); 5 [jelzői értékben is] 1550 ’nagyobb mennyiség, tömeg | Menge’ # (KolGl.); 6 1589 ’halom, rakás | Haufen’ (SzT.); 7 1697 ’gombolyag | Knäuel’ (SzT.); 8 18. sz. eleje ’(mirigy)duzzanat | (Drüsen)geschwulst’ (SzT.); 9 1754 ’bonyodalom | Verwicklung’ (NSz.); 10 1792 ’gabonakereszt | Getreidemandel’ (Nszt.); 11 1805/ ’csomag, köteg, pakk | Paket’ (NSz.); 12 1859 ’csomópont | Knotenpunkt’ (Nszt.) Sz: csomós 1211 ? [szn.] (↑); 1559 Cʒomos (Székely I.: Krón. 171a) | csomózik 1527 ? ffel chomoſo ’megdagad, duzzadttá válik | geschwulstig werden’ (ÉrdyK. 287); 1552 meg chomóβic ’ua.’ (Heltai: Dial. I: 2a) | csomolyék 1560 k. chomolyekonkent ’(egy) sereg, (nagy) csapat, csoport | Schar, Gruppe’ (GyöngySzt. 4126.) | csomósodik 1527 ? (↑); 1604 Czomoſodom (Szenczi Molnár: Dict.)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  Md.  (E.) śulmo, (M.) śulma ’csomó; köteg’, (E.), (M.) śulma- ’(össze)csomóz; (be)köt’; finn solmu, solmi ’csomó’, solmi-, solmea-, solmia- ’csomót köt’; lp.  (norv.) čuol'bmâ ’csomó’, (L.) tjuol'ma- ’köt, csomóz’ [fgr. *ćolme ’csomó, köteg; (össze)köt’].  ⌂  A tő a finnugor megfelelők alapján feltehetőleg igenévszó. A végződés vagy kicsinyítő képző vagy a folyamatos melléknévi igenév -ó képzője. Ha a szó eredetileg folyamatos melléknévi igenév volt, akkor főnevesülés történt; vö. →gubó, →gumó stb. A szó belseji b-s változatok szervetlen járulékhangot tartalmazó másodlagos alakulatok.  ∼  Idetartozik (mint a csombó változat palatális párja): csömbő ’görcs, csomó, bütyök’  (1838: Tsz.); nyelvjárási szó.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. čom ’kis csomag, köteg’.

☞ FUF. 11: 257; Melich-Eml. 211; MNy. 46: 176; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ csempelődik, csimbók, csomag, csombolyék, csomorika, csontUN UEW. № 67Nszt ↪csomó; ↪csomós; ↪csomósodik