csizma A: 1492 Chyzmas [lat. végződéssel] (OklSz.); 16. sz. eleje tÿzma (Radvánszky: Csal. 2: 8); 1519 Chissma (OklSz.); 1550 k. cyzma (KolGl.); 1553/ Chiſɜmaiat (Tinódi: Cronica F2a); 1745 csidmát (SzT.); 1792 tsizsmát (Baróti Szabó: KisdedSz. Sám a.); 1819 Tyizma (Tsz.); nyj. csëzmám (ÚMTsz.) J: 1 1492 ’egy fajta magas szárú lábbeli | Schaftstiefel’ # (↑); 2 1898 ’egy fajta sörös- v. boroskancsó | Stiefel 〈Trinkgefäß〉’ (Dobos: DiákSz.)
Szerbhorvát jövevényszó. | ≡ Szbhv. čizma, (Kaj) čȉžma: ’keményszárú csizma’ [< oszm. c̦izme ’ua.’]. ≋ Megfelelői más balkáni nyelvekben is: blg. чизмa; albán c̦izme; stb.: ’ua.’. ⌂ A 2. jelentést valószínűleg a ném. Stiefel ’egy fajta sörös- v. boroskancsó’ befolyásolta. ⌂⇒ A magyarból: szlk. čižma; le. (R.) ciżma; stb.: ’(magyar) keményszárú csizma’.
☞ NyTan. 1/1: 53; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 136; TESz.; EWUng.→ csizmadiaNszt ↪csizma